„Engem suttogónak is szoktak hívni” – Mórahalomra került az Év Állatgyógyászati Asszisztense díj
Mórahalom legújabb büszkesége Király-Al-Nashef Sawsan Anna, ő kapta meg ugyanis az Év Állatgyógyászati Asszisztense díjat.
Ezt a kitüntetést az állatgyógyászati asszisztensi szakma megbecsülésére, a kisállatgyógyászati szakasszisztens hivatás elismerésére alapították 2018-ban.
A riporter is ember, vannak kedvenc témái. Az állatok és a velük foglalkozókkal való beszélgetés éppen ilyen. Az örömteli apropó kapcsán látogattuk meg a Zákányszéki úti rendelő munkatársait és négylábú családtagjait. Az év állatgyógyászati asszisztense, Anna elmesélte, már tavaly is kapott a főnökeitől jelölést, ám akkor még nem sikerült elhozni a díjat. Idén azonban igen.
– A gazdik is hozzásegítettek ehhez a szakmai zsűri mellett, ezen kívül írnom kellett magamról egy jellemzést, amelyben az szerepelt, hogy innen szeretnék nyugdíjba menni. Feltételezem, ez a fajta elhivatottság is nyomott a latban.
Az asszisztens az állatorvos jobb keze. Segít a páciensek fogadásánál, a vizsgálatoknál, a műtéti folyamatoknál.
– Ez szerintem egyfajta képesség is, nem elég megtanulni. Engem „suttogónak” is szoktak hívni, és én is azt érzem, hogy értem az állatokat. Nálunk otthon három cica és egy kutya van, ők a mi szőrös gyerekeink. Családként élünk velük, itt, a Homokhátságon. És bár nem itt születtem, mórahalminak tekintem magam.
Ahogy belépünk a rendelőbe, olyan érzésünk van, mintha egy jobb humán egészségügyi intézményben járnánk. Dr. Domán Gábor állatorvos úgy véli, nagyon fontos a minőségi ellátáshoz az asszisztens munkája, ahogy a recepciósé is.
– Saját igényünk is a szép, modern környezet, de a gazdák is szeretik, akár el is várják a jó körülményeket. Ezért fontos számomra az asszisztencia is. A vizsgálat vagy műtét manuális részeiből ugyanis nagyon sok minden átadható Annának, ami nem kötött állatorvosi végzettséghez. Nem is beszélve a beteg állatok lelki támogatásáról. Egyre többen tartanak kutyát, macskát a Homokhátságon, a láncról bekerültek a kanapéra, egyre inkább családtagként élnek. Ezt azt jelenti, hogy az orvosi ellátásuk is másfajta szemléletmódot igényel részünkről, mint akár 20-30 évvel ezelőtt.
