Homokháti portéka - Módra Méhészet
Történetünk elég régen kezdődött, 68 évvel ezelőtt. 1946-ban egy 18 éves fiatalember. Módra Dezső úgy döntött, hogy méhekkel is szeretne foglalkozni. Abban az időben a méhészek egymástól tanultak, vagy saját bőrükön tapasztalták meg e gyönyörű szakma sikereit és sikertelenségeit.
A kezdeti első érdeklődés az évek múlásával szeretetté, majd szerelemmé nőtte ki magát. Az azóta eltelt idő alatt rengeteg munkával, odafigyeléssel, szorgalommal szépen fejlődött, gyarapodott az állomány. A szalmakaptártól a Nagy Boconádi fekvőkaptáron keresztül vezetett az út a ma már 100 családot befogadó konténerekig és rakodó kaptárokig (egy családban 30-50 ezer méhecske van), itt tartjuk fontosnak megemlíteni, hogy a keretek készítésétől, főzésétől kezdve a konténerek elkészítéséig minden saját kétkezi munkával készült, főleg a téli időszakokban, amikor is a méhek pihentek. A nagyobb munkálatok, a pergetés mindig is a családdal. barátok segítségével történtek, így 12 évesen már fia, István is segített édesapjának.
1991-től, amikor Dezsőnek egy komolyabb betegség miatt jobban kellett kímélnie magát, a fiú egyre jobban belemélyedt a méhek életének, a velük kapcsolatos pontos és precíz munkáknak, ennek a „csodálatos, egyedülálló tudománynak" a megismerésébe. Ma már előadások, szaklapok is segítik a méhészek munkáját, de az igazi tudást attól az embertől lehetett átvenni, aki egyetlen napot sem hagyott ki, mindig talált teendőt a kis bogarak körül, és aki 2005-ben Szeged város alpolgármesterétől, dr. Kozma Józseftől vehette át a jól megérdemelt életműdíjat.
Sajnos, 2013 április 19-én elmenttőlünk, és ahogy kis dédunokája, Ádám mondja: „a felhők mögül figyel minket". Reméljük, mosolyog, mert látja, hogy élete munkája folytatódik, és jó irányba halad.
1991-től, amikor Dezsőnek egy komolyabb betegség miatt jobban kellett kímélnie magát, a fiú egyre jobban belemélyedt a méhek életének, a velük kapcsolatos pontos és precíz munkáknak, ennek a „csodálatos, egyedülálló tudománynak" a megismerésébe. Ma már előadások, szaklapok is segítik a méhészek munkáját, de az igazi tudást attól az embertől lehetett átvenni, aki egyetlen napot sem hagyott ki, mindig talált teendőt a kis bogarak körül, és aki 2005-ben Szeged város alpolgármesterétől, dr. Kozma Józseftől vehette át a jól megérdemelt életműdíjat.
Sajnos, 2013 április 19-én elmenttőlünk, és ahogy kis dédunokája, Ádám mondja: „a felhők mögül figyel minket". Reméljük, mosolyog, mert látja, hogy élete munkája folytatódik, és jó irányba halad.
Hogy hogyan tettünk szert népszerűségre, hogyan jutottunk el a megtisztelő védjegy tulajdonosi címhez, amelyre nagyon büszkék vagyunk?
Hét éve marketingmunkába fogtunk. Mézet kóstoltattunk rendezvényeken, így nem csak a mórahalmiak, hanem az ideérkező vendégek is megismerhettek bennünket. Büszkén állíthatjuk, hogy nagyon sok messziről érkező turista ragaszkodik a mi termékeinkhez és nálunk szerzik be minden évben a család számára szükséges mennyiséget.
Évek óta visszatérő hűséges vásárlóink vannak. A Homokháti portéka cím a még szélesebb körű ismertséget biztosítja számunkra. Régebben csak kétféle mézet értékesített a család, azt is inkább felvásárlók vitték el alacsonyabb vételáron. Ma már öt fajtát tudunk kínálni, szakszerű tájékoztatást nyújtva arról, hogy külön-külön milyen pozitív hatásuk van szervezetünkre.
Nagy gondot fordítunk a minőségi termék előállítására és a minőségi kiszerelésre is. A Móra-Net televízió jóvoltából készített riportfilm is elősegítette ismertségünket. Szívesen fogadunk óvodás és iskolás csoportokat mindenféle térítés nélkül, ha megkeresnek bennünket a pedagógusok.
Hogy lesz-e folytatása a családban, még nem tudjuk. Mindkét fiunk, Tamás és Balázs segítenek, de munkahelyük is egész embert kíván. Ádám unokánkat nagyon érdeklik a méhecskék, kíváncsisága minden téren határtalan, bármi megtörténhet.
Most még azt reméljük, hogy sokáig fogják keresni a Módra mézet, és mi nagy örömmel, tisztelettel és alázattal tudjuk azt biztosítani minden kedves jelenlegi és leendő vásárlónknak!
Módra István és Módra Istvánné