Jobban odafigyelnek az idősekre a hőségben a mórahalmi tanyagondnok
A 81 éves Sebők Gézáné szerint a fiatalok is nehezen viselik ezt a hőséget. Neki is melege van, de mint mondta, ,,ez van”. Kiemelt figyelmet fordítanak a kánikulában a tanyán élő idősekre a mórahalmi tanyagondnoki szolgálat munkatársai. Azokat is gyakrabban látogatják, akik nem kérnek mindennapos szolgáltatást.
– Kánikulában különös figyelmet fordítunk rájuk. Sűrűbben kilátogatunk azokra a tanyákra, ahol olyan egyedülálló idősek élnek, akik nem kérnek mindennapos szolgáltatást. Ilyenkor nagyon kíváncsikká válunk – mondta nevetve Czékus Ella, a mórahalmi önkormányzat tanyagondnoki szolgálatának szakmai vezetője irodájában, ahol csak 28 fokra volt állítva a légkondicionáló, de a kinti perzselő hőségben ez is enyhülést jelentett.
A szakember elmondta, a szokásos bevásárlás és ebédkihordás mellett a rendkívüli melegben vizet is visznek a tanyán élő időseknek. A szolgálat négy tanyagondnoka a hét körzetre osztott mórahalmi tanyavilágot négy kocsival járja nap mint nap.
Czetter Imre 2016 óta tanyagondnok, kedden őt kísértük el tizenkét tanyából álló körútjának néhány állomására.
– Nagyon nehéz, eljárt az idő, de mit csináljunk, ez van, muszáj túlélni. Ez a nagy meleg még a fiatalt is megviseli – mondta nagyot sóhajtva a 81 éves Sebők Gézáné. – Teát iszom állandóan, az ásványvíz épp elfogyott. Hála istennek egészségem még van, de nem bírok mindennap főzni. Így azért megvagyok, hogy hozzák az ebédet – mondta az idős asszony.
– Lustálkodunk, kint meg szalad a föld – viccelődött Vér Ferencnével a falugondnok.
– Annyira meleg van, és azt írja a Délmagyar, hogy még melegebb lesz. Bent lustálkodok a hűvösön napközben, így bírom csak a meleget. Már dolgoztam kint reggel, még hét óra se volt. Persze nem napszámba, csak kapáltam egy óra hosszat – mesélte a jó kedélyű asszony, aki kíváncsian vizsgálta meg, mi az ebéd. – Rakott valami, meg leves – nézegette az ételt. – A gyerekek elszabták, kevés kenyeret hagytak. Imre, hozzon egy kicsit – kérte a tanyagondnokot, aki megígérte, hogy szerdán és pénteken is hoz majd fél kilót az egyedül élő 91 éves asszonynak.
Kónya Imréné már nehezen mozog, idén még nem volt kint az udvaron. – Már reggel csupa víz vagyok – mutatta.
– Reggel a vejem hozza a tejet kenyérrel, utána vízzel veszem be a gyógyszereket. Eddig egy bögre vizet ittam – mutatta az asztalon lévő műanyag füles poharat. A szobában elviselhetetlen volt a hőség. – Hiába nyitva az ablak, nem jár a levegő. Az udvarra már nem tudok kijárni, az veszélyes nekem – magyarázta, pedig a fák árnyékában odakint elviselhetőbb volt a levegő, mint a fülledt szobában.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Török János
A szakember elmondta, a szokásos bevásárlás és ebédkihordás mellett a rendkívüli melegben vizet is visznek a tanyán élő időseknek. A szolgálat négy tanyagondnoka a hét körzetre osztott mórahalmi tanyavilágot négy kocsival járja nap mint nap.
Czetter Imre 2016 óta tanyagondnok, kedden őt kísértük el tizenkét tanyából álló körútjának néhány állomására.
– Nagyon nehéz, eljárt az idő, de mit csináljunk, ez van, muszáj túlélni. Ez a nagy meleg még a fiatalt is megviseli – mondta nagyot sóhajtva a 81 éves Sebők Gézáné. – Teát iszom állandóan, az ásványvíz épp elfogyott. Hála istennek egészségem még van, de nem bírok mindennap főzni. Így azért megvagyok, hogy hozzák az ebédet – mondta az idős asszony.
– Lustálkodunk, kint meg szalad a föld – viccelődött Vér Ferencnével a falugondnok.
– Annyira meleg van, és azt írja a Délmagyar, hogy még melegebb lesz. Bent lustálkodok a hűvösön napközben, így bírom csak a meleget. Már dolgoztam kint reggel, még hét óra se volt. Persze nem napszámba, csak kapáltam egy óra hosszat – mesélte a jó kedélyű asszony, aki kíváncsian vizsgálta meg, mi az ebéd. – Rakott valami, meg leves – nézegette az ételt. – A gyerekek elszabták, kevés kenyeret hagytak. Imre, hozzon egy kicsit – kérte a tanyagondnokot, aki megígérte, hogy szerdán és pénteken is hoz majd fél kilót az egyedül élő 91 éves asszonynak.
Kónya Imréné már nehezen mozog, idén még nem volt kint az udvaron. – Már reggel csupa víz vagyok – mutatta.
– Reggel a vejem hozza a tejet kenyérrel, utána vízzel veszem be a gyógyszereket. Eddig egy bögre vizet ittam – mutatta az asztalon lévő műanyag füles poharat. A szobában elviselhetetlen volt a hőség. – Hiába nyitva az ablak, nem jár a levegő. Az udvarra már nem tudok kijárni, az veszélyes nekem – magyarázta, pedig a fák árnyékában odakint elviselhetőbb volt a levegő, mint a fülledt szobában.
Forrás: delmagyar.hu
Fotó: Török János
